Irritábilis bél szindróma (IBS) - feltételezte az orvosom az első találkozásunkkor. Mivel az első vizsgálatok nem utaltak szervi elváltozásra, és a is vérképem jó volt, az orvosom úgy gondolta, hogy a tüneteim (krónikus hasmenés, fogyás, hasgörcsök, felfúvódás) csak a bélrendszer működésbeli zavara ("funkcionális probléma") miatt állnak fenn.
Hinni akartam az orvosnak. Ugyanakkor már három hónapja szenvedtem a tünetekkel, amik egyre súlyosabbak lettek annak ellenére, hogy szinte az elejétől fogva az IBS diétát követtem. Szóval, amikor az orvos mosolyogva nyugtatott meg, hogy ez feltehetően csak egy funkcionális probléma melynek gyökere a stresszben keresendő, újabb kérdések ütöttek szöget a fejemben.
- Csendben szenvedhetünk egyedül, elvégre ez csak egy funkcionális probléma?
- Ha "csak" IBS-sem van, akkor nem "elég" komolyak a tüneteim?
- A bevett társadalmi normák miatt mindenki szenvedjen csak csendben hasonló problémával?
Magányos szenvedés
A bélműködésről, ürítési szokásokról nemigen szokás társaságban beszélni. Nem csoda ha rengetegen bezárkóznak ezekkel a problémákkal. Sőt, a legtöbb ember még az orvosnál is kényelmetlenül érezi magát, esetleg szégyenkezik, ha erről a témáról kell beszélni. Mármint aki elmegy orvoshoz... Vannak esetek, ahol páciensek évtizedeket szenvedtek végig, amíg orvoshoz kerültek.
Ugyanakkor tipikusan az Irritábilis bél szindróma (IBS) esetén fennáll annak is a veszélye, hogy miután az orvos közli, hogy ez a betegség nem életveszélyes, a páciensek inkább "elfogadják a helyzetet", megtanulnak együtt élni a problémával, és kerülik a további orvosi találkozókat. És tovább szenvednek magányosan...
Szorongás és depresszió
Csökkentsük a stresszt! Ezt persze könnyű mondani de ezeknél a problémáknál a legnehezebb kivitelezni. Gondoljunk csak bele, hogy ilyen és hasonló (IBS, Ulcerativ Colitis, Kontaminált bél szindróma) bélrendszeri problémákkal embertársaink egy része folyamatos rettegésben él, hogy mikor jön rá a hasgörcs, hogy mikor kell rohannia -és akkor azonnal- a mosdóba, hogy ki tud-e mozdulni idegen környezetbe, hogy egyáltalán zavartalanul tudja-e végezni a munkáját, hogy el tud-e menni egy társas összejövetelre, hogy tud-e enni társaságban az otthonán kívül/étterembe anélkül, hogy hirtelen rohannia kéne haza.
Akárhogy is nézem, ez egy ördögi kör: a folyamatos szorongási/készenléti állapot (stressz) amit első helyen kellene csökkenteni ahhoz, hogy jobban érezzük magunkat. Ezen felül vannak, akiknek a fent említett helyzetek miatt teljesen beszűkül az életük, esetleg el sem hagyják az otthonukat vagy /és depresszióval küzdenek.
Úgy gondolom, hogy a bélbetegségek és működési zavarok igenis jelentős szenvedéssel járhatnak, és további pszichés problémát okozhatnak. Érdemes ezekről beszélni, hisz nagyon sok ember küzd hasonló tünetekkel! Érdemes továbbá a gyógyuláshoz vezető utat keresni akkor is, ha a probléma "csak" funkcionális.
Én tovább keresem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése