Bár egy külföldi nagyvárosban élek, több kört is kellett futnom, amíg találtam valakit, aki még a héten fogadni tudott, mivel a háziorvosom által ajánlott személyre több mint két hetet kellett volna várnom.

Ezek után megnézte, hogy van-e mikroszkopikus méretű vér a székletemben. Ez egy gyorsteszt segítségével történt, amit meg is mutatott. A "mintavétel" teljesen humánus volt, minimális kellemetlenséggel, és két másodpercig tartott. A teszt nem mutatott ki vért. Éljen! De még nagyobb megkönnyebbülés volt, amikor közölte, hogy nem tartja szükségesnek, hogy a vérvizsgálaton kívül egyéb vizsgálatoknak (vékonybél, vastagbél endoszkópos vizsgálat) vessen alá.
Akkor elkezdtem felhozni, hogy szeretnék csináltatni egy Hidrogén Kilégzési Tesztet, amivel a Kontaminált Bél Szindrómát tudják diagnosztizálni. Mondta, hogy persze, elküld a vizsgálatra, -feltehetően ez része is a protokollnak- de hangsúlyozta, hogy ez a teszt csak a vizsgált esetek harminc százalékában hoz pozitív eredményt. Célzott rá, hogy valószínüleg Irritábilis Bél Szindrómáról van szó, amit a stressz miatt fejlesztettem ki.
Ez engem persze nem nyugtatott meg a súlyom folyamatos csökkenése miatt. Megbeszéltük, hogy továbbra is követem a FODMAP diétát, amit az Irritábilis Bél Szindróma kordában tartására fejlesztettek ki. A fogyással kapcsolatban nem nyugtatott meg teljesen, csak annyit mondott, hogy egyek többet.
A Hidrogén kilégzési tesztre több mint két hetet kellett várnom, mivel két héttel a teszt előtt már nem lehetett probiotikumot fogyasztani, amit persze szedtem a tüneteim enyhítésére. Alig vártam, hogy elteljen a két hét, mivel teljesen biztos voltam benne, hogy kontaminált bél szindrómám van. A kérdés csak az volt, hogy mikor jutok a megfelelő antibiotikumhoz, amivel ezt a betegséget kezelik.
A vérvizsgálat eredménye jó lett: nincs cöliakia (celiac vagy lisztérzékenység) betegségem, szervi funkcióim rendben, és vérszegény sem vagyok. Mivel azonban egyre rosszabbul lettem, és tovább fogytam, számomra már csak az volt a fontos, hogy lassítsak a fogyás ütemén és valahogy kihúzzam a tesztig. Egyértelmű volt, hogy a FODMAP diéta, amit követtem, nem működött az esetemben. Bár a FODMAP bizonyos részei beváltak, mint pl.a géutén elhagyása, de igazi változást más hozott: A Specifikus Szénhidrát Diéta (SCD) alapdiétájával a diéta második napján megállt a hasmenés, és fokozatosan javulni kezdtem. Így vártam Hidrogén Kilégzési tesztet, vagy ahogy itt külföldön hívják, a SIBO (Small Intestine Bacterial Overgrowth) tesztet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése