Immáron öt hónapja, hogy hét év után lenyeltem az első kanál húslevest. Hogy milyen érzés volt? Furcsa. Az első kis falat főtt csirkemellet hosszan rágtam fintorogva, mintha nem akarnám lenyelni, abban reménykedve, hogy valahogy majd csak eltűnik a számból. Ekkor kezdett el megfoganni bennem a gondolat, hogy itt nem csupán az étkezési szokásaim megváltoztatásáról van szó: a vegetáriánus identitásom, az önképem egy részét fenyegette az első csirkefalat.
A hajtóerő: gyógyulni akarás
Mégis, mi vett rá, hogy vegetáriánusként újra húst egyek? A válasz nagyon egyszerű: beteg lettem, és eljutottam arra a pontra, ahol szinte bármit képes lettem volna megenni, amitől jobban leszek.
Akorra már hónapok óta erős IBS (irritábilis bél szindróma) tüneteim voltak, melyek egyre fokozódtak. A húsevés újrakezdését megelőző utolsó egy-két hónapban rohamosan csökkeni kezdett a súlyom. Később kiderült, hogy az IBS mögöttes oka kontaminált vékonybél szindróma volt, ami magyarázatot adott a gyors súlycsökkenésre és az egyre jobban elhatalmasodó gyengeségre (tápanyagok nem megfelelő felszívódása a bélfalban). Itt arról olvashatsz, hogy vegetáriánus ételválasztásaim miképpen játszhattak szerepet a betegség kialakulásában.
A hús ízét nem éreztem, viszont az állaga gumiéhoz hasonlított. Miközben ettem, arra
gondoltam, hogy csak legyek egy kicsit jobban, és visszaálok a húsmentes
kosztra. Egy kis csirke nem a világ vége - nyugtattam magam.Ugyanakkor tudtam, egy dolog van, amit kontaminált vékonybéllel és károsodott bélfallal is meg fogok tudni emészteni: a húst. Ezen kívül szükségem volt a csont- és húslevesben található tápanyagokra, hogy gyógyítsam a bélfalat, illetve (telített) zsírra, hogy hízni tudjak. (Az általam követett SCD étrendet Elaine Gottschall szerint lehetséges követni vegetáriánusként is, bár nagy odafigyelést igényel!)
Vegetáriánus identitás
Az elmém teljesen tisztában volt vele, mik lesznek a húsevésre való visszatérés előnyei. Nem úgy a szívem! Kezdetben nem akartam elfogadni, hogy újra állatokat fogok enni. És őszintén szólva azt sem, hogy többé nem mondhatom el magamról, hogy nem fogyasztok húst. Igen, ez utóbbi szintén számított, hisz az évek alatt az étkezési szokásaim és a vegák csoportjához való tartozás tudata szépen beépült az önmagamról alkotott képbe. De lássuk csak, minek az elvesztésétől tarthattam amikor visszatértem a húsevésre.
- Egészséges táplálkozás tudata: a húsmentes étkezést, főleg a magvakat és növényi olajokat az egészséges táplálkozással azonosítottam.
- Csoporthoz való tartozás: olyan csoporttal azonosítottam magam, akik ideális esetben védik a környezetüket, szeretik az állatokat, jót akarnak az emberiségnek, stb.
- Érzékenység az állatok iránt: sajnálom az állatokat, és ezt jelzem is az étkezésemben.
- Elvek: az elveim alapozzák meg, hogy hogyan élem az életem. A húsmentes étkezési szokásom egy életvezetési elvvé nőtte ki magát.
- Menő: vegának lenni "divatos", legalábbis nagyvárosi környezetben. Ciki vagy nem ciki, valahol ez is benne volt a pakliban.
- Összességében a húsmentes életmód így járulhatott hozzá az énképemhez: egészségesen étkezem, vannak a vegetáriánizmushoz kapcsolódó elveim, amik remélhetőleg jó irányba segítik kormányozni az életem, érzékeny vagyok, teszek valamit a környezetemért, és egy menő csoporthoz tartozom.
A vegetáriánus identitásom elvesztése
Természetesen -öt hónap távlatából- már mosolygok a fenti pontokon, melyek jelentőségüket elveszítve így módosultak:- Az egészséges táplálkozás alapja az egyensúly, és a lényeg -számomra- a részletekben rejlik.
- A csoportokhoz való tartozás képzete az önmagunkról való gondolkodás természetes velejárója. Egyéb csoportoknak is tagja lehetek, így pl. a kutyás gazdik csoportjához való tartozásom számba vehetném, mikor azt gondolom magamról, hogy szeretem az állatokat.
- Bár ez egy nehéz pont, az állatokért rengeteget tehetek akkor is, ha fogyasztok húst.
- Az egészségre való törekvés könnyedén módosította a vegetáriánus életmóddal kapcsolatos elveimet.
- Ugyanígy, semmi sem lenne menőbb az egészségnél, mármint ha a menőség számítana. :)
Bár már húsevőként, továbbra is nagyon tisztelem a vegetáriánusok, vegánok, stb. étkezési szokásait és a kapcsolódó elveket. Szeretném hangsúlyozni -drága, vegetáriánus, gyermekkori barátném kérdésére is válaszolva-, nem azért lettem beteg, mert nem ettem húst! Viszont a vegetáriánus ételválasztásaim, különös tekintettel a nehezen emészthető szénhidrátok mennyiségére, szerepet játszhattak a kontaminált vékonybél szindróma és az IBS (irritábilis bél szindróma) kialakulásában. Hogy miképpen, arról a következő bejegyzésben írok.
